A férfit lingájának (hímvessző) nagysága szerint három osztályba sorolják, ezek: a nyúlférfi, a bikaférfi és a csődörférfi.
A nő, jónijának (hüvely) mérete szerint, szintén háromféle lehet: őztehén, kanca vagy nőstényelefánt.
Ezek alapján tehát három egyenlő egyesülés van az egyenlő méretű személyek közt (nyúl-őztehén, bika-kanca, csődör-elefánt), és hatféle egyesülés egyenlőtlen, eltérő méretűek közt (nyúl-kanca, nyúl-elefánt, bika-őztehén, bika-elefánt, csődör-őztehén, csődör-kanca).
Az egyenlőtlen közösülést, amikor a férfi méretei nagyobbak mint a nőé, magas egyesülésnek nevezik. Ha a férfi méretei jóval nagyobbak mint a nőé, nagyon magas egyesülésnek hívják.
Ha viszont a nő méretei nagyobbak a férfinél, alacsony egyesülésről van szó, ha jóval nagyobbak, akkor nagyon alacsony egyesülés jön létre.
A felsoroltak szerint tehát a csődör és a kanca, a bika és az őztehén a magas egyesülést, míg a csődör és az őztehén a nagyon magas egyesülést jelentik, míg az elefánt és a bika, a kanca és a nyúl az alacsony egyesülés, az elefánt és a nyúl egyesülése a nagyon alacsony egyesülés.
A méretek szerint tehát az egyesülésnek kilenc fajtája van. A legjobbak az egyenlők; a legeltérőbbek a legrosszabbak, azaz a nagyon magasak és a nagyon alacsonyak; a többi közepes minőségű, de ezek közül is a magasak jobbak az alacsonyaknál, ugyanis a magas egyesülésben a férfi könnyen kielégítheti vágyát, és nem okoz a nőnek fájdalmat, de az alacsonyban nehezen jut el a kielégülésig.
A szenvedély erőssége, vagyis a testi vágy lehet mindkét nemnél kicsi, közepes és erős, és természetesen mindkét félnél más és más lehet.
Akkor kicsi a férfi szenvedélye, ha nem különösebben vágyik a nemi egyesülésre, és nehezen viseli a nő forró szorítását.
Közepesen szenvedélyes az a férfi, aki hevesebb vérmérséklettel rendelkeznek, erősen szenvedélyes pedig az, aki erősen eltelik vággyal. A nők szenvedélye ugyanilyen.
Az utolsó megkülönböztetés a nemi egyesülésben pedig az a szükséges időtartam, ami alatt eléri a kielégülést mind a férfi, mind a nő. Van, akinek kevés időre van szüksége, hogy a közösülést befejezzék, van akik mérsékelt időt igényelnek és vannak olyanok is, akiknél az egyesülés hosszú időt kíván. Ezek szintén többféle egyesülési változatot jelenthetnek.
A kielégülés más a nőknél és a férfiaknál. A férfiak a magömlés (ejakuláció) által élveznek el, azaz ezután érzik a kielégülést, és a közösülés magától megszűnik, míg a nőknél a férfi folytonos tevékenysége párosulva a szerelmi érzelmekből fakadó gyönyörrel okozza a kéjt.
A nő jobban szereti ha a férfi hosszabb ideig folytatja az aktust, mintha nagyon gyorsan befejezi, ugyanis ez esetben a nő kielégületlen maradhat. Sok nő vágyának, szenvedélyének lecsillapodásához hosszú időre van szükség, ezalatt nagyfokú gyönyört érez, ezért szívesen nyújtja el a folyamatot. De sok esetben a közösülés elején a nő szenvedélye közepes, és alig állja ki szeretőjének erőteljes lökéseit; de szenvedélye fokozatosan erősödik, míg végül már szinte nem tud magáról, és ekkor érzi a vágyat a közösülést befejezésére.
A nő a közösüléskor folyamatosan a gyönyör állapotában van, és a kéjérzet közösülés közben fokozódik, a férfi csak a közösülés végén érez gyönyört. A gyönyör bekövetkezése nélkül nem jön létre fogamzás.
A szerző szerint a két nemnél különböző a gyönyör tudata, és a működés módja is, mivel a férfi tevékeny, a nő pedig a tétlenül tűrő, ami a hím s a nőstény természetében gyökerezik. A működés módjainak különbözőségéből ered a gyönyör tudatának különbözősége is, mivel a férfi azt mondja: "Ez a nő az enyém", a nő viszont úgy gondolkozik: "Ezé a férfié vagyok." Hogy különbség van a közösen véghezvitt tevékenységben, a gyönyör közt, az a különböző személyiségekből ered.
A közösülés számtalan fajtája abból adódik, hogy különbözőek a méretek, különböző a szenvedély erőssége és a vágy beteljesedéséhez vezető időtartam. Ebből következik, hogy a nemi egyesülés minden különleges módjában a férfiaknak oly eszközöket és módokat kell alkalmazniuk, amelyet az adott esetben jónak lát.
Az első nemi egyesüléskor a férfi szenvedélye erős, és az idő, melyre szüksége van a kielégüléshez, rövid. Ha aznap megismétli a közösülést, akkor csökken a férfi szenvedélye, és nő az élvezet időtartama. Nőnél gyenge az első közösülésnél a szenvedély, és hosszú időt igényel, de a következő ismétlésekkor fokozódik a szenvedélye, a kielégüléshez vezető időtartam pedig rövidebb lesz.
A szerelem különböző fajtái
Az emberi dolgokat ismerő férfiak szerint a szerelemnek négy fajtája van. Állandó megszokásból, képzeletből, hitből keletkezett szerelem, és a külső dolgok érzékléséből létrejött szerelem.
Egy cselekvés állandó és folytonos gyakorlásából eredő ragaszkodást, szerelmet nevezzük állandó megszokásból keletkezett szerelemnek. Ilyen a nemi közösülés megszokásából keletkezett szerelem, de ugyanilyen az ital és a szerencsejáték szenvedélye is.
A képzeletből támadt szenvedély kizárólag a gondolatokból ered. Ilyen például a szenvedély, amit némely férfi, nő és a kasztráltak éreznek a szájközösülés iránt.
A hitből és tapasztalásból létrejött szerelem két szerelmes kölcsönös ragaszkodása, mivel mindkét fél a másikban látja kiegészítő felét.
A külső dolgok érzékelése folytán általa okozott élvezet felülmúlja azt az élvezetet, amelyet a szenvedély többi fajtája kelt, és csak a külső érzékelésen át jöhet létre.
Ölelés és csók
A szerelem művészetét tárgyaló tankönyvnek (a Káma-Sásztrának) azt a részét, amely a nemi egyesülést tárgyalja, "Hatvannégy"-nek is hívják, mivel néhány régi szerző azt állítja, hogy ez a rész a tankönyvben hatvannégy fejezetből áll. De akadnak, akik azt állítják, hogy e rész nyolc szakaszt tárgyal, úgymint az ölelést, a csókot, a karmolást és a csípést, a harapást, a különféle fekvésmódokat, a különböző hangokat, a férfi szerepét játszó nőt és a szájközösülést. E nyolc szakasz mindegyike ismét nyolc szakaszra oszlik, ennek szorzata pedig szintén hatvannégy, és innen kapta a nevét. A "Hatvannégy" első szakasza tehát az ölelés.
Az ölelés a két nemet egyesítő, kölcsönös vágy jele, amely lehet érintkező, érintő, dörzsölő és szorító ölelés.
Érintkező ölelés az, amikor egy férfi valamilyen ürüggyel a nő mellett megy el, és felső testével mintegy "véletlenül" hozzáér.
Érintő ölelésnek nevezik azt, mikor egy nő lehajol, mintha föl szeretne venni valamit, és keblével megérinti az előtte lévő férfit.
Ez a kétfajta ölelés olyanok között fordul elő, akik még nem ismerik egymást, vagy még nem beszélnek egymással.
Ha két szerelmes sétálgatás közben egymáshoz dörzsöli testét, ez a dörzsölő ölelés.
Szintén sétálgatás közben következhet be a szorító ölelés, amikor az egyik fél a másik testét erősen valami falhoz vagy oszlophoz szorítja.
E két utóbbi ölelési módot azok alkalmazzák, akik tisztában vannak egymás szándékaival.
Szeretkezéskor szintén négyféle ölelés szerepelhet, mégpedig:
A "kígyófonódás", mikor a nő ráfonódik a férfira, mint a kígyó a fára, megöleli a férfit, és szenvedélyesen néz rá, a férfi fejét maga felé vonva halk sziszegő hangot hallat.
A "fárakúszás"-nál a nő egyik lábát a férfi egyik lábára, a másikat pedig a férfi combja köré helyezi, karjaival átöleli a férfi derekát, és a vállát, közben galambturbékoláshoz hasonló hangot hallat.
Ez a két ölelési mód akkor jöhet létre, ha a férfi áll.
A "a szezám- és a rizsszemek keveredése"-kor a szerelmesek ágyban fekve szorosan összeölelkeznek, egymást átfonják karjukkal s lábukkal.
A "tej és víz vegyüléséről" akkor van szó, ha a két nem között heves szenvedély lángol föl, és nem törődnek azzal, hogy az öleléssel fájdalmat okoznak-e a másiknak, és olyan erővel ölelkeznek, mintha be akarnának olvadni a másik testébe. Ez az ölelésmód létrejöhet akkor, ha a férfi ölében ül a nő, vagy előtte áll, vagy ágyban fekszenek.
E két utóbbi ölelést nemi egyesülés idején alkalmazzák.
Megemlítenek még négy ölelésmódot, amelyek a test egyes tagjaival történik.
Ezek:
a combok ölelése, mikor a másik fél egyik vagy mindkét combját saját combja közé szorítja,
az ágyék ölelésekor a férfi saját ágyékát a nő ágyékához szorítva ránehezedik, csipkedi, harapja, üti vagy csókolja,
a keblek ölelése esetén a férfi a mellét a nő kebléhez szorítja,
a homlok ölelésének azt nevezik, amikor az egyik szerelmes a száját, homlokát a másik szájára, homlokára teszi.
Vannak a nemi gyönyör pillanataiban alkalmazandó ölelések, amelyek a szerelmi szenvedély fokozására szolgálnak. Nincs megállapított sorrendje vagy időpontja az ölelésnek, csóknak és a csípésnek, ezeket rendszerint a nemi egyesülés előtt alkalmazzák, míg az egyesülést ütések és különböző hangok kísérhetik.
A szerző véleménye szerint minden az adott pillanatban jó, mivel a szerelem nem törődik sem a sorrenddel, sem az idővel.
Az első közösülés alkalmával nem szabad túlzásba vinni sem a csókot, sem az előbb felsorolt dolgokat, de túl soká folytatni és váltogatni sem szabad őket.
Az ismételt szeretkezésekkor viszont nem kell mérséklettel élni, sőt, hosszasan lehet alkalmazni minden fogást a vágy gerjesztésére, akár egyszerre mindet.
A csók a testen bárhova adható (homlok, szem, arcok, nyak, keblek, ajkak, combok köze, karok, köldök stb.)
Fiatal lányoknál a csók lehet egyszerű, reszkető és érintkező.
Egyszerű csókról van szó, ha a leány szájával csupán megérinti szerelmese száját.
Reszkető csóknál már kissé bátrabb a fiatal lány, csók közben alsó ajkát mozgatja, a felsőt nem.
Érintkező a csók, amikor a leány szemét lehunyva szerelmesének ajkát nyelvével érinti, és a férfi kezébe teszi kezét.
Felsorolnak még másféle csókokat is, úgymint:
egyenes csók, amikor a szeretők ajkai egyenesen és közvetlenül érintkeznek,
hajló csók, amikor a szerelmesek egymás felé hajtják fejüket, és így csókolják meg egymást,
elforduló csókról akkor beszélnek, amikor a szeretők egyike elfordítja a másik arcát és kezével megfogja a fejét és állát, és ekkor csókolja meg,
a szorító csóknál a szeretők ajka erősen összetapad, és
az erősen szorító csók, ha az egyik szerető két ujja közé fogja a másiknak alsó ajkát, és miután azt nyelvével megérintette, száját rendkívül erősen rányomja.
A csókban játszani is lehet, pl., hogy melyikőjük tudja hamarabb megkaparintani a másik száját. Ha ez a férfinek sikerül, akkor a nő úgy tesz, mintha sírna, eltolja magától szeretőjét, hátat fordít neki, és duzzogva mondja: "Csináljuk még egyszer".
Ha a férfi a nő felső ajkát csókolja meg, mialatt a nő az ő alsó ajkát csókolja, ezt felső ajakcsóknak hívjuk.
Összeszorító csók a neve annak, mikor a szeretők egyike a másiknak mindkét ajkát a saját ajka közé veszi.
Nyelvcsata esetén az egyik szerelmes csók közben nyelvével megérinti a másik nyelvét, és amaz viszonozza.
A különböző testrészekre adott csók is négyféle lehet, mégpedig: mérsékelt, összehúzó, szorító és gyengéd.
Vágygerjesztő csók az, amikor a nő nézi alvó szeretőjének arcát, és megcsókolja, ezzel tudtára adja szándékát, illetve vágyát.
Elterelő csókról beszélünk, mikor a szerelmes nő szeretőjét akkor csókolja meg, amikor az mással van elfoglalva, vagy másfelé néz. Ezzel eltereli a férfi gondolatait arról amivel éppen foglalkozik, vagyis a szerelemre irányítja.
Az ébresztő csók az, amikor a későn hazatérő férfi alvó kedvesét megcsókolja, hogy tudtára adja vágyakozását. Persze a nő színlelheti az alvást is szeretője érkezésekor, mert így megismerheti annak szándékát.
Szándékot eláruló csóknak azt nevezik, amikor valaki szerelmesének képét, tükörképét, vagy a víz színén látszó képmását csókolja meg.
Helyettesítő csók a neve annak a csóknak, amikor a szerelmes jelenlétében mondjuk egy gyermeket, képmást, szobrot csókol meg valaki.
Az érzést mutató csók esetében a nő az arcát a szeretője combjára teszi, mintha aludni akarna, hogy ezzel felébressze a vágyat, és megcsókolja a férfi combját vagy nagy lábujját, de az is az, mikor a férfi egy társaságban a nőhöz lép, és megcsókolja annak egyik ujját.
Végső következtetés: mindent, amit a szeretők egyike tesz a másikkal, ennek viszonoznia kell; azaz, ha a nő megcsókolja a férfit, a férfinak is meg kell csókolnia a nőt.
A csípés és karmolás
Szenvedélyes szeretőknél fordul elő a körömmel való nyomás és csípés, amihez társulhat a harapás is. Főleg első látogatáskor fordulhat elő, vagy elutazás előtt a búcsúzásnál vagy visszaérkezéskor, vagy kibéküléskor. Az ennek következtében hátrahagyott nyomok formájuk szerint lehetnek:
hangzó csípés (mikor nem marad nyom utána, csak a szőr mered fel a köröm érintésére), félhold (amikor a köröm nyoma félhold alakú), kör (egymással szemben két félhold alakú körömnyom), vonás (vonal alakú a köröm nyoma), tigriskarom (a köröm görbült vonalat hagy a bőrön), pávaláb (amikor öt körömmel egyetlen hajló vonalat hoznak létre), nyúlrúgás (az öt köröm öt egymás melletti nyomot hagy a bőrön), kéklótuszlevél (két domború oldalával egymásnak forduló körömnyom). Ezeket általában különféle helyeken alkalmazzák a testen, például a hónalj alatt, a nyakon, a kebleken, az ajkakon, a csípőn és a combokon, de ha a szenvedély heve elragad valakit, nem kell törődnie azzal, hogy hol csípi meg kedvesét.
A körömnek természetesen kifogástalannak kell lennie, vagyis a tökéletes köröm jellemzője, hogy fénylő, rendesen nőtt, tiszta, teljes, domború, lágy és gondosan lereszelt, nem túl hosszú, és nem túl rövid.
Az emlék jelének nevezik azt, amikor elutazás előtt szeretője combjára vagy mellére egymás mellett három vagy négy vonást karmol.
Mivel a körömnyomok oka a szerelem, képtelenség az összes előforduló változatot felsorolni, olyan sokféle létezik.
A szerző azt tartja, hogy a szerelemben a változatosság szükséges dolog, az eszközök változatossága pedig előidézi és fokozza a szerelmet.
A kéjnők azért olyan kívánatosak, mert igen jártasak a különböző eszközökben és eljárásokban.
Férjnél lévő asszonyokon nem szabad meglátszani a körömnyomoknak, de testük titkos részein lehet bizonyos különleges nyomokat hátrahagyni, emlékeztetőül.
Mindkét nembeli egyénben vágy ébredhet a másik iránt, ha körmök vagy fogak nyomait látja a másik testén, vagyis az egyik legalkalmasabb dolog a vágy fokozására.
A harapás és egyéb szerelmi eljárások
A testnek minden része alkalmas a harapásra, kivétel a felső ajak és a száj belseje.
Kellemesebb elviselni a harapást kifogástalan, hófehér, rendben és tisztán tartott fogaktól, mint hiányos, kicsorbult és nem kellően tisztáktól.
A harapás különböző fajtái a következők :
Rejtett harapás, amikor a harapás után, csak élénkpiros folt marad a bőrön.
Dagadt harapás az, ha a harapás két oldalán a bőr benyomódik.
Pont-harapás a bőr egészen kis felületének megharapásakor keletkezik.
Pontozott vonalnál a bőr kis felületén az egész fogsor nyoma megmarad.
A korall (a fog) és kösöntyű (az ajak) harapás az, amikor a harapás a fogakkal és ajkakkal egyidejűleg történik.
Gyöngysor harapás jön létre akkor, ha az összes fog nyoma meglátszik.
Általában a kebleken alkalmazott harapás a szétfoszló felhő, amely egyenetlen kör alakú fognyomokat hagy.
Vadkanharapásnál a harapás nyomai több, kiterjedt sorban egymás mellett láthatók, és a harapásnyomok közei pirosak.
E két utóbbi harapással az igen szenvedélyes emberek élnek.
Szerelmi dolgokban nem árt a férfinak tanulmányoznia, hogy mit tartanak a nők kellemesnek. Vannak olyan nők, akik nincsenek kellemetlen fogásokhoz szokva, és idegenkednek a karmolástól s a harapástól, vannak olyanok is, akik szeretik ha verik őket, vagyis kedvelik az élvezet durva módjait, vannak igen kéjsóvárak, vannak, akik csak gondolatban mernek vágyakozni. Akadnak olyanok, akiknek nagyon hosszú időre van szükségük a közösülés befejezésére, de olyan nők is léteznek, akik gyűlölik a csókot, a karmolást és a harapást, de nagyon kedvelik a nemi egyesülés különféle változatait. Vannak olyanok, akik szeretik az ölelést és a csókolózást, de nem engedik karmolni és harapni magukat, ugyanakkor szeretői lesznek annak, aki veri őket, akadnak szájközösülést szeretők, és léteznek nagyon szenvedélyesek is.
A fentebb említett dolgok, azaz az ölelés, csók stb. közül először csak azokat kell alkalmazni, amelyek a fokozzák a szenvedélyt, később azokra lehet áttérni, amelyeknek kizárólagos célja a mulatság vagy a változatosság.
Különböző fekvésmódok és egyesülések
A szarvastehén nőnek magas egyesüléskor úgy kell feküdnie, hogy jónija kitáguljon. Az elefánt-nőnek viszont jóniját meg kell szűkítenie alacsony egyesülésnél. E kettő vonatkozik a kanca-nőre is. Egyenlő egyesülésben a szerelmesek a természetes helyzetben fekhetnek.
A szarvastehénnő fekvési módjai:
A szélesre nyitott helyzet az, amikor a nő hátraveti a fejét, és magasra emeli teste középső részét. A férfi hímvesszőjének ekkor nem egyszerre, hanem fokozatosan kell behatolni, hogy a behatolást megkönnyítse.
Kitárt helyzet, amikor a nő fölemelt combjait egészen széttárja, és így jön létre a közösülés.
Indráni helyzetében a nő behajlítja lábszárait és combjait felhúzza egészen teste két oldalára. Ez a helyzet a nagyon magas egyesülésnél is alkalmas. (Indrání Indra felesége. Indra a hindu mitológiában az istenek királya, az ég és az emberek védelmezője az ártó erők ellen.)
Ha az egyesülés feszítő helyzetben kezdődött, de közben a nő kedvesét a combjaival átszorítja, akkor szorító helyzet jön létre.
A kulcsoló helyzet az, ha a nő egyik combját a férfi combja köré teszi.
A kancahelyzetben a nő a férfi lingáját erővel visszatartja jónijában. Ezt csak gyakorlattal lehet elsajátítani.
Vannak azonban még másféle fekvésmódok is, ezek a következők:
Az emelő helyzetnél a nő egyenesen felemeli mindkét combját.
Tátongó állásról beszélünk, ha a nő mindkét lábát a férfi vállára teszi.
Összeszorított helyzetben a nő összehúzott lábait a férfi melle előtt tartja.
Félig összeszorított helyzetben a nő az egyik összehúzott lábát a férfi melle előtt tartja, míg a másikat kinyújtja.
Bambuszhasogatás a neve annak a fekvésmódnak, amikor a nő egyik lábát a férfi vállára helyezi a másikat pedig kinyújtja. Időnként megcseréli a két lábát.
A szögállás az a testhelyzet, amikor a nő egyik lábát a férfi fejére teszi, és a másikat kinyújtja.
Rákállásnál a nő összeszorított lábait a hasára húzza.
Köteghelyzet jön létre akkor, ha a nő combjai fel vannak emelve, és egymásra helyezve.
Lótusz formájú testhelyzetben a nő keresztezi a két lábát.
Forgó helyzet a neve annak, amikor a férfi a közösülés alatt körben elfordul, és folytatja élvezetét anélkül, hogy elhagyná a nőt. A nő pedig nem engedi el a férfi derekát.
A különböző testhelyzeteket fekve, ülve, és állva vízben lehet gyakorolni.
Támaszkodó egyesülésnek nevezik azt a testhelyzetet, amikor az egyesülés állva történik úgy, hogy a férfi s a nő egymás testére, falhoz vagy oszlophoz dől.
Függeszkedő egyesülés a neve annak a helyzetnek, amikor a férfi falhoz támaszkodik, közben a nő a férfi összekulcsolt tenyerére ül és karjaival kedvese nyakát, combjaival pedig derekát öleli át. A nő lábai a falhoz érnek, és ezzel mozgatja magát.
Tehénközösülésnél a négykézláb álló nőre úgy száll rá a férfi, mint a bika. A férfi eközben mindazt csinálhatja a nő hátával, amit a nő keblével szokott. De utánozni lehet a különböző állatok közösülését is, pl. a szamár vad lökemét, a tigris ráugrását, az elefánt súlyos nyomását.
Gruppenszex (csoportos közösülés) a következő lehet:
Egyesített közösülés, amikor a férfi egyszerre két nőt élvez.
Tehéncsorda-közösülésnél a férfi egyszerre több nőt élvez.
Vízi játék: egy hímelefánt közösülése több nőstényelefánttal.
Kecskenyáj-közösülés, szarvascsorda-közösülés, az illető állatok utánzásában állnak.
Grámanériben több fiatal férfi élvez egy nőt, aki esetleg egyikük felesége is lehet. Az élvezet történhet úgy, hogy mind egyszerre élvezi a nőt, vagy egyik a másik után. Az egyik fogja, a másik élvezi, a harmadik a nő szájával foglalatoskodik stb. Ugyanez történik akkor is, ha több férfi van egy kéjnővel. És fordítva is történhet, akkor, ha a királyi hárem hölgyei kezébe véletlenül egy férfi kerül.
Alsó közösülés a végbélnyílásban való közösülés.
A találékony ember megsokszorozhatja a felsorolt közösülési módokat, különféle állatokat és madarakat utánozva.
Az ütés, ütögetés különböző módjai és az ezeket kísérő hangok
A nemi érintkezés sok esetben kisebbfajta csatához hasonló, ugyanis vannak, akik ütésekkel színesítik az együttlétet. Az ütéseket a vállra, a fejre, a keblek közti részre, a hátra stb. alkalmazzák kézháttal, összehúzott ujjakkal, ököllel és nyitott tenyérrel. Az ütés fájdalmat okoz, ezért panaszhangok kísérik, pl. a közösülés közben, ha a nő nincs hozzászokva a veréshez, folyvást olyan szavakat suttog, amelyek tiltakozást, megelégelést vagy szabadulni akarást fejeznek ki, vagy ilyen szavakat "Atyám !", "Anyám ! "Ó, anyám !".
A férfiak jellemző tulajdonsága általános vélemény szerint a durvaság és hevesség. A nőké a gyöngeség, gyöngédség, érzékenység, és arra való törekvés, hogy elkerüljön minden kellemetlen dolgot.
A felcsigázott szenvedély közbeni bántalmazás nyomai sokszor láthatók a női testen.
A szerzo véleménye, hogy alkalmazásuk fájdalmas, barbár és csúf dolog, tehát helytelen alkalmazni.
A felsoroltaknál nincs sorrend, sem határozott szabály. Ha egyszer a közösülés elkezdődött, egyedül csak a szenvedély vezeti az ölelkezők tetteit. A szenvedélyes cselekvések, a szerelmi mozdulatok és mozgások, amelyeket a pillanatnyi izgalom szül, nem határozhatók meg, teljességgel szabálytalanok. A szerelmeseket az egyesülés hevében elvakítja a szenvedély, és megszakítás nélkül folytatják a szerelmi műveletet, nem törődve az önkívületi állapottal. Éppen ezért a férfinak, aki alaposan ismeri a szerelem tudományát, és tisztában van saját erejével, valamint kedvesének gyöngédségével, hevével és erejével is, meggondolva kell cselekednie. Az élvezés különböző módjai nem minden időben és minden személynél helyénvalók.
A férfi szerepét játszó nők. A férfi tevékenysége
Ha a hosszúra nyújtott egyesülés kifárasztja a férfit mielőtt a nő kielégült volna , akkor helyet cserélnek, és a nő kerül felülre. De megteheti ezt a nő akkor is, ha vágyakozik újdonság után, vagy pedig ki akarja a férfi kíváncsiságát elégíteni. Ez történhet úgy, hogy egyesülés közben átfordul a nő és a férfira kerül, úgy, hogy az élvezet félbe ne szakadjon, vagy pedig úgy, hogy már a legelején is ő van felül, és ő játssza a férfi szerepét.
A férfi tevékenysége mindabból áll, amivel a nőnek élvezetet okozhat. Az ágyon fekvő nőnek kioldja ruháit, ha a nő ellenkezik, csókokkal hallgattatja el. Mikor lingája megmerevedik, végigsimogatja a nő bizonyos testrészeit és óvatosan, finoman játszik velük. Ha a nő szégyenlős, és először vannak együtt, a férfi a nő combjai közé csúsztatja kezét, annak ellenére, hogy a nő igyekszik majd összeszorítani azokat. Ha fiatal leányról van szó, akkor a férfi elsősorban a melleivel játsszon, melyeket valószínűleg megpróbál eltakarni a lány a kezével, majd ölelje át a nyakát és a derekát. Ha azonban tapasztalt nővel hozta össze a sors, akkor a férfi minden fogást alkalmazhat, amelyek a helyzetnek megfelelően mindkettőjüknek élvezetet nyújthatnak.
A fiatal lány, ha csókjaival borítja el száját és arcát a férfi, lehunyja a szemét, mivel szégyelli magát. A férfi viszont kiolvashatja az arckifejezéséből, hogy hogyan és mit tegyen ahhoz, hogy az együttlét kellemes legyen. A férfi közösülés közben is tegyen meg mindent, amit megfelelőnek tart.
A nő élvezetének és kielégülésének jelei: elernyedt test, lehunyt szemek, elfeledkezik minden szégyenérzetéről, s egyre jobban vágyik a két szervet oly szoros egyesítésére, amennyire csak lehetséges.
Ha viszont nem élvez, és nem elégül ki, akkor a kezét tördeli, nem engedi hogy a férfi fölkeljen, levert, harap, üt, és folytatja a mozgást még akkor is, amikor a férfi már elkészült. Az ilyen esetben, mielőtt a férfi újra kezdené a közösülést, kezével s ujjával kell játszania a nő jónijával, míg a nő le nem csillapodik, majd ismét bevezetheti a lingáját.
A férfi műveletei közösüléskor:
Amikor a nemiszervek közvetlenül kapcsolatba kerülnek egymással, azt előrenyomásnak nevezik.
Köpüléskor a férfi lingáját kezével fogja, és azt a jóniban körben forgatja.
Alábocsátott jóninál ha a linga felső részét éri, döfésről beszélünk, ugyanez a jóni alsó részén a súrolás.
A nyomáskor a férfi lingájával hosszabb ideig nyomja a jónit.
Ha a férfi lingáját egy bizonyos távolságra visszahúzza, s aztán erősen visszataszítja a jóniba, az a lökés.
Vaddisznótúrásnak nevezik azt, amikor a linga a jóninak csak egyik oldalát dörzsöli.
Ha a linga a jóni mindkét oldalát dörzsöli, az a bikadöfködés.
Verébhajsza a neve annak a műveletnek, amikor a linga a jóniban van, és ott gyorsan előre-hátra mozog, anélkül, hogy a jónit elhagyná.
Még három művelet tartozhat ide akkor, ha a nő játssza a férfit. Ezek: a csiptető, amikor a nő a férfi lingáját jónijában tartva beszorítja, és hosszabb ideig benntartja; a forgócsiga az, amikor közösülés közben, a közösülés abbahagyása nélkül a nő megfordul, mint valami kerék, és hintó a neve annak a helyzetnek, amikor a férfi felemeli teste középső részét, és a nő rajta ülve szintén körben megfordul.
Ha a nő elfárad, homlokát szeretője homlokára teszi, és így marad, anélkül, hogy nemiszerveik elválnának egymástól. Mikor kipihente magát, a férfi visszafordul rendes helyzetébe, és újrakezdi az egyesülést.
Akármennyire tartózkodó is egy nő, és akármennyire titkolja érzelmeit, ha ő fekszik rá a férfira, azonnal elárulja egész szerelmét és szenvedélyét.
Szájközösülés
A herélteknek két típusa van. Az egyik férfiruhát visel és férfiként viselkedik, a másik nőnek öltözik és teljes mértékben a nőket utánozza. A heréltek között a közösülés a szájban történik. A herélteknek ez egyúttal kenyérkereset is jelent, és úgy élnek, mint a kéjnők, különösen a női ruhát viselők.
A férfiruhát viselő heréltek titokban űzik e tevékenységet, és rendszerint fürdős és kenegető hivatást választanak. Ezek a heréltek azzal az ürüggyel, hogy a vendég testét végig szeretné dörzsölni, átöleli, és magához szorítja a vendég combjait, majd megérinti a vendég lingáját. Ha a vendég lingája megmerevedik, a herélt a kezével játszik vele, hogy ebben a helyzetben megtartsa. Ha a vendég (aki tudja, mit akar a herélt) nem szólítja fel a folytatásra, akkor a herélt hozzákezd a közösüléshez. Ha viszont a vendég parancsot ad a közösülésre, akkor a herélt csak hosszas kérettetés után egyezik bele.
A heréltek által végzett műveletek: A herélt a vendég lingáját kézbe fogja, ajka közé illeszti, és szájával dörzsölgeti (egyszerű közösülés). A linga végét ujjaival fogja, majd ajkával, esetleg fogával is végigharapdálja annak oldalait (oldalharapdáló). A herélt a vendég lingájának végét összeszorított ajkával összenyomja, és úgy csókolja, mintha húzni akarná (külső szorítás). A közösülés újabb formája, a herélt a lingát mélyebbre veszi szájába, és ajkával összeszorítja, majd ismét kibocsátja (belső szorítás). Csók nevű közösüléskor a lingát úgy csókolja a herélt, mint ahogy az ajkat szokás. A simogatás az, amikor nyelvével végigsimítja a lingát, különösen a végét. A lingát félig szájba véve, erősen csókolja és szívja, mangószívásnak nevezik. Az elnyelés pedig az, amikor a herélt a vendég engedélyével a vendég lingáját egészen tövig a szájába veszi, és úgy szorítja, mintha el akarná nyelni.
Vannak férfiak, akik ellentétes irányban fekszenek a nőkkel, és így végzik a szájközösülést.
A felsoroltakat nemcsak a heréltek, hanem a feslett nők, a hajadon maradt szolgálók, valamint a homoszexuálisok is alkalmazzák.
Mi a módja az egyesülés elkezdésének és befejezésének
Az a férfi, aki a gyönyör céljaira fenntart egy berendezett lakást, virágdíszes és illatos teremben, barátai s szolgái körében fogadja azt a hölgyet, aki tisztán, illatosan, és felékesítve érkezik meg. A férfi kedvesen beszél vele, és megkínálja itallal. Azután leülteti, majd megérinti haját, köntöse szegélyét és finoman átöleli. Ezután elkezdődik a beszélgetés, amelyben burkolt szavakkal kimondott kétértelmű témákon szórakoznak, de csevegnek művészetekről is. A hangulatot tánc és zene kíséri, és ivással is fokozzák. Amikor a nő már kellőképpen felhevült, a férfi elküldi a jelenlévőket, apróságokkal ajándékozva meg vendégeit. Mikor egyedül maradnak, a férfi öleléssel stb. még tovább fokozza a nő vágyakozását, lassan levetkőzteti a nőt, és az előző fejezetekben elmondottak szerint jön a folytatás, vagyis az egyesülés élvezete.
Amikor a szeretkezésnek vége, és lecsillapodott szenvedélyük, rendbe hozzák magukat. Következik a vacsora, amelynek utolsó fogása a gyümölcs. Kiülhetnek a csillagos ég alá is, ahol a férfi megismerteti a nőt a csillagokkal.
Az a szerelem, amelyet megszépít az udvariasság, és a meghitt beszélgetés, még a szeretkezés után is a legnagyobb gyönyör.
A szerelmi egyesülésnek több változata van.
Szenvedélyből fakadó egyesülésről van szó abban az esetben, ha már az első találkozás szenvedélyt ébreszt mindkét félben de csak nehézségek árán találkozhatnak, vagy hosszas távollét után, vagy kibékülés esetén. Ennél az egyesülésnél a szeretők kedve és képzelete szabja meg az együttlétet.
Szerelmet ébresztő egyesülésről beszélünk akkor, ha a csupán közepes kezdeti szerelem a múló idővel válik erőssé.
A mesterségesen létrejött egyesüléskor a már elmondott összes eljárások és fogások alkalmazhatók, mivel a férfi és a nő csak bizonyos célt, az élvezetet akarja elérni a közösülésben, ugyanis mindkettő máshoz vonzódik.
Átvitt egyesülés a neve annak a közösülésnek, amikor az egyesülés teljes időtartama alatt a férfi más nőre gondol, mint akit ölel.
Heréltek módjára történő közösüléskor a férfi csupán a vágyát akarja kielégíteni alacsonyabb kasztbeli nővel, és közben jobb tartózkodni a csóktól és egyéb eljárásoktól.
Alantas egyesülés akkor következik be, ha egy paraszt és egy kéjnő vagy polgár és falusi nő közösül.
Önkéntelenül megnyilvánuló szerelemből eredő közösüléskor az egymáshoz vonzódó nő és férfi közös akarattal adja át magát a szenvedélynek.
Szerelmi civódások
Az a nő, aki szenvedélyesen szereti a férfit, nem viseli el, hogy a férfi vetélytársnőjéről társalogjon, főleg nem, hogy tévedésből annak nevén szólítsa őt. Ha ez mégis előfordul, nagy civódás tör ki. A nő rendszerint hisztizni, veszekedni kezd. Ilyenkor kísérelje meg a férfi megnyugtatni, és kibékülni szeretőjével és kifejezni az egyesülés iránti vágyát. Minden férfi, aki a hatvannégy művészetben jártas, elnyerhet minden nőt, még a legkiválóbbat is, és elnyeri a nők kedvence címet.
